Nem csak a tej helyettesítése nehéz…
Ha egy családban valaki úgy dönt, hogy tejmentes étkezésre tér át, az nem kevés nézeteltéréshez vezethet, ha hiányzik a tolerancia és az elfogadás.
Mi vesz rá valakit arra, hogy csökkentse a tejet tartalmazó ételek fogyasztását, vagy arra, hogy akár teljes egészben tejmentesen étkezzen? Az első dolog, ami valószínűleg az eszünkbe jut, és a leggyakoribb indok is a szükség. Mégis mi késztetne valakit, akinek nincs egészségügyi indoka, arra, hogy lemondjon a reggeli tejeskávéról, a frissítő joghurtról, a habkönnyű túrógombócról vagy a mennyei sajtokról? Bármily hihetetlen is, nem kell ahhoz sem megszorító egészségügyi (pl. laktózérzékenység), sem szigorú etikai (pl. vegánság) háttér, hogy valaki ilyen döntést hozzon. Az alábbiakban megosztom, hogy az elmúlt másfél évben hogyan éltük meg én és a szüleim azt, hogy a tejmentes étrend is megjelent a család körében.
Minden kezdet nehéz
Valóban. Ez az oly gyakran hallott közhely különleges értelmet nyer, mikor belecsöppenünk egy szituációba. Édesapám már évek óta panaszkodott emésztési problémákra tejes ételek elfogyasztása után, de mivel csak enyhe kellemetlenségeket tapasztalt, nem vette komolyan a dolgot. Az idő múlásával azonban a tünetek is negatív irányba változtak. Eljött az idő, hogy Ő, aki egész életében imádta a tejet, a tejtermékeket és minden ételt, amit tejtermékkel gazdagítottak, már nem merte jóízűen elfogyasztani ezeket. Nem merte, mert meglehetősen komoly görcsöket és puffadást tapasztalt, és az egész napos irodai léttel ezek a kellemetlenségek nehezen összeegyeztethetőek. Én ekkortájt már több hónapja bolti dobozos növényi italokat fogyasztottam . Megszületett hát benne is az elhatározás. Akkortól fogva édesanyám miatt volt egy doboz tehéntej a hűtőben, mi ketten ittuk a legkedvezőbb áron kapható kókuszitalt. És, habár a legfontosabbat, a kávét már újra tudta élvezni, mégsem volt semmi ugyanolyan, mint régen.
Fontos a hozzáállás
Kihívást jelentett minden egyes nap kigondolni, hogy mi készüljön ebédre. Az, hogy édesapám nem akart tejes ételt fogyasztani és az, hogy édesanyám ezt nem akarta elfogadni, konfliktusokhoz vezetett. A tolerancia hiánya is érthető, hisz semmilyen orvosi vizsgálat nem igazolta a laktózérzékenységet vagy a tejfehérje allergiát, így édesanyám hozzáállása is némiképp érthető volt. Ekkortájt, csupán nagyon kevés étel volt a repertoárunkban, ami nem tartalmazott legalább tejfölt, vagy sajtot. A levesek esetén könnyebb volt a helyzet, hisz a zöldség-, gyümölcs- és paradicsomleveseket sok variációban lehet elkészíteni, de a főételek és desszertek már nehezebb kategória. Egy tartalmas, sűrű leves után már nem lehetett palacsinta, túrógombóc vagy császármorzsa a második fogás. Egy egyszerű főzelék is kihívás volt, hisz „mégis mivel habarjam be?”, méltatlankodott édesanyám. Hiányzott az elfogadás. Nem akart külön dolgozni tejmentes variációkkal, így vagy én készítettem kiadósabb fogásokat, vagy úgy készítettük kettőjük ebédjét, hogy a tejtermék csak a végső lépésben került bele az ételbe, amiből előtte titokban kiszedtem külön édesapámnak. Nem volt ez akkor egyszerű. Édesanyám nehezen viselte, hogy az ő főztje „nem elég jó” egyikünknek sem, holott ez nem volt igaz. Én már évek óta vegetáriánus voltam, így egyszerűbb volt magamnak készítenem az ételeket, édesapám pedig nem akart a tünetekkel együtt élni. Sosem az ízekkel volt a baj, de ő ezt nem értette.
Idővel könnyebb lesz
Egy újabb közhely, de ez is igaz. Ahogy teltek a hónapok, egyre kevesebb volt a veszekedés. Én elkezdtem növényi "joghurt", "tejföl", "túró" és "sajt" alternatívákkal kísérletezni, hogy a főzelék ismét valóban főzelék, a palacsinta pedig palacsinta legyen – csak ezúttal tejmentesen. Új ételek jelentek meg az asztalon, amiket már akár mind a hárman tudtunk élvezni. Persze, továbbra is gyakran felmerült, hogy mégis miért van néhány plusz doboz és üveg a hűtőben, ami „csak foglalja a helyet”, de lassan minden kezdett helyre rázódni. Édesapám is kísérletezni kezdett, így mostanra már mindhárman egyenrangúan dolgozunk a konyhában, ha nem tudunk megegyezésre jutni az ételek tekintetében.
Sőt, soha nem várt fordulatok is bekövetkeztek. Édesanyám, aki soha nem gondolt arra, hogy ne fogyasszon tejet, elkezdte megelégelni, hogy az 1 literes dobozok tartalmának az utolsó 1-2 decije mindig a csapban folyt le. Egyedül ugyanis ő, aki csak kevés tejjel fogyasztja a kávét, nem tudta elhasználni elég gyorsan ezt a mennyiséget ahhoz, hogy ne kezdjen el tönkre menni. Így ma már ő is az általam készített rizs-zab-kókusz-kesu italt önti a kávéba, és nincs tehéntej a hűtőszekrényben.
Néhány tanulság
Természetesen minden család története egyedi, de közös elemek valószínűleg felsejlenek. Akár az el nem fogadás, akár a konfliktusok. Zárásként néhány tanáccsal szeretnék szolgálni azoknak, akik esetleg hasonló helyzetben vannak, hasonlóakat tapasztalnak.
1. A kegyes hazugságok megbocsáthatóak. Édesanyám elvből soha nem lett volna hajlandó tejhelyettesítővel készült ételt fogyasztani, és ezt én pontosan tudtam. Ám egy zöldség curry-ban a növényi tejszín, a palacsinta- vagy sütemény tésztájában a növényi ital, vagy akár a gyümölcslevesben a köles és kesudió kombinációjával elért tejszerű szín és íz nem feltűnő. Az első alkalmakkor, mikor elmondtam az igazat, hogy az étel tejhelyettesítővel készült, a meglepetés nagyobb volt, mint a sokk. Ha csak kiegészítőként használjuk a növényi alternatívákat, könnyen lehet, hogy az sem veszi észre, aki alapból tejtermékkel fogyasztaná a fogást. Nyilván, ne a sajtos tejfölös tésztával próbálkozzunk, de pl. az ízes raguk remekül elfedik azt, hogy tej valójában nem is került az ételbe.
2. Készítsünk mindenkinek egyező típusú ételt – legyen az pizza, főzelék, vagy tészta. Egy paradicsomos alapú pizzánál a tészta és a feltétek a sajtot leszámítva azonosak, így a különbség csak az, hogy két kisebb pizzát formázunk egy nagyobb helyett. A főzelékek alapja is készíthető egybe, és a habarás előtt már csak szét kell osztani az alapot. A tészták esetén szintén – ha tejszínes is a mártás, ez az utolsó alapanyag általában, mely belekerül, így ez esetben is elosztható az alap.
3. Legyünk türelmesek. Nem csak annak nehéz, aki úgy dönt, hogy nem fogyaszt több tejterméket, hanem annak is, akinek ezzel együtt kell élnie, pláne, ha többletmunkát is teremt a változás.
Legyünk hát kreatívak és befogadóak. Ne féljünk váltani, ha úgy érezzük, hogy ezzel javulna az életminőségünk, de ne higgyük azt, hogy ez a döntés csak ránk tartozik, csak rólunk szól. A közvetlen környezetünket, családunkat mindenképpen érinti. Legyünk határozottak, de ne teremtsünk kényszert, így a kezdeti nehézségek is megoldódnak és kialakulhat egy új, mindenki által elfogadható helyzet.
Szívesen olvasnál még a laktózérzékenységről és a megoldásokról? KATTINTS IDE!