Ugyan, ki ne ismerné a feketeerdő desszertet? Akár torta, akár süteményszelet, monodesszert, vagy fagylalt, ez az ízvilág mindenkit magával ragad. Meggy, csokoládé, rum... ugyan, ki tudna ellenállni? Mi most lekvárként próbáltuk ki ezt a kombinációt!
Honnan is ered ez az örök klasszikus? Feltehetően a 16. századból, ám egészen biztosan Németországból indult világhódító útjára a sütemény. A desszert nevének eredete is ide vezet vissza, ugyanis az ország délnyugati régióin átívelő Fekete Erdő ihlette az elnevezést. Tovább bizonyítja ezt az a tény, hogy a 16. században már Európában is elkezdték használni a kakaót és a csokoládét desszertekben, illetve az is, hogy a térség kiemelkedő cseresznyetermő vidék, ahol (a desszert eredeti receptje szerint nélkülözhetetlen) cseresznyepálinka készítésnek is nagy hagyománya van. Az édesség ma ismert formájának megalkotója Josef Keller, aki a 20. század elején alkotta meg azt a kompozíciót, mely mára nemcsak Európa szerte, de az egész világon megtalálható.
A klasszikus feketeerdő torta egy kissé tömény, tejszínes krémmel vastagon burkolt csokoládés sütemény, melyet a cseresznye és a meggy gyümölcsössége könnyít és a cseresznyepálinka pikánssága tesz egyedivé. Az összetevők modellezik a térség hagyományos népviseletét is – a hölgyek fodrozódó, fehér blúzát a tejszín, fekete ruháját a csokoládé, míg a kalapjukon lógó piros rojtokat a meggy szín és formavilága vette át a desszertben. A tejmentes diétát követőknek is csábító lehet egy cukrászdai feketeerdő szelet, ám étrendjükbe nehezen illeszthető be.
Azonban, ha az alapokra támaszkodunk, és saját ízlésünkre formáljuk, élvezhetjük érzékenyként is ezt az ízvilágot. Ha sütemény formában vágyunk rá, használhatunk sűrű kókusztejszínt, melyből az állati tejszínből készülthöz hasonló máz készülhet. De akár könnyíthetünk is a desszert töménységén, ha növényi „joghurtot” használunk bevonásra – az állag eléréséhez csak valamilyen sűrítőanyagra (pl. xantan-ra) van szükségünk. A fagylaltnál sem más a helyzet – sűrű növényi tejszín alappal, (ha fogyasztunk) tojással készített angolkrémből istenien krémes nyalánkság készülhet.
Bár valóban, a feketeerdő elengedhetetlen alkotóeleme valamilyen állati vagy növényi tejszín, ha csavarunk egyet a dolgon és kieemljük az összetevők közül ezt, akkor sem kell csalódnunk. Mert mi marad? Ízletes, friss gyümölcs, telt ízű csokoládé és valamilyen alkohol. Nem lehet rossz tejszín nélkül sem! Ezzel a három összetevővel megteremthetjük a feketeerdő szelet ízvilágát számtalan formában – legyen az leves, bonbon, vagy éppen lekvár. Mivel tobzódunk a meggy- és cseresznye szezonban, mi egy desszert jellegű lekvár elkészítését osztjuk meg.
És hogy miben élvezhetünk egy ilyen különlegességet?
Akár magában, kiskanállal is mennyei csemege, de a palacsintát is új magasságokba emeli. Kínálhatjuk édes tésztaételek (mákos, grízss, diós) mellé, használhatjuk kelt tésztába tölteléknek, de a vajjal megkent foszlós kalácsnak is kellemes ízvilágot teremt a zamatos lekvár.
Hozzávalók 1,3 l űrtartalmú italkészítőhöz:
- Kb. 700 g meggy
- 30 g étcsokoládé
- Valamilyen alkohol: cseresznyepálinka, rum vagy, ha nem szeretnénk valódi alkoholt használni, rumaroma
- Kevés víz (1-2 dl)
- 1 evőkanál ecet
- Ízlés szerint édesítő
- Valamilyen sűrítő anyag (pl. xantan, vagy pektin)
Elkészítés:
Az italkészítő alját kikenjük az ecettel egy ecset segítségével. Oszlassuk el egyenletesen, hogy biztosan ne tapadjon le a gép aljára a gyümölcs. A meggyet tisztítsuk meg, magozzuk ki. Attól függően, hogy mennyi egész meggyszemet szeretnénk a lekvárban, tegyünk a szemekből a gépbe, a maradékot pedig homogenizáljuk (egy turmix, vagy botmixer tökéletes erre a célra), majd öntsük ezt is a gépbe. A gyümölcs így összesen a a min. jelzésig érjen. Öntsünk egy kevés vizet is a növényi italkészítőbe, majd a meggy édességétől függően adjunk hozzá édesítőt. Ha szeretnénk, akár már az elején beletehetjük az alkoholt is, de ha aromásabb lekvárra vágyunk, akkor ezzel még várjunk, A fenti eljárással akár darabos leves programon is készülhet a lekvár.
Ha a Jam funkciót szeretnénk használni, akkor vagy lemondunk a meggydarabokról, vagy azokat külön megfőzzük, és a végén adjuk a lekvárhoz az ízesítőkkel együtt.
Akárhogy is járjunk el, mikor elkészül az alap, gyorsan kell dolgoznunk, hogy a lekvár minél forróbban kerüljön a sterilizált üvegekbe, majd száraz dunsztba. Az állagot könnyedén beállíthatjuk xanthan-al. Ha ez megvan, akkor az apróra darabolt csokoládét és, ha még nem tettük, az alkoholt is tegyük az alaphoz, majd egy kanállal alaposan keverjük össze, hogy a csokoládé felolvadjon. Az alapot végig hagyjuk a gépben, hisz annak melege kellő hőmérsékleten tartja a lekvárt.
Ha mindennel elkészültünk, öntsük a teljesn tiszta üvegekbe a lekvárt, zárjuk le szorosan, majd helyezzük száraz dunsztba legalább 3-4 napra. A teljesen lehűlt üvegeket sötét helyen tároljuk. A kész lekvár élénk pirosas színe az idő múlásával sötétedik, és előbújnak a csokoládé színjegyei is. Frissen is kitűnő, de pár hónap elteltével még inkább megidézi a feketeerdő desszert ízvilágát.
További lekvár receptjeinket ITT találod!
Forrás: https://whatscookingamerica.net/history/cakes/blackforestcake.htm
